Incipit
℣. Deus ✠ in adiutórium meum inténde.
℟. Dómine, ad adiuvándum me festína.
Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Laus tibi, Dómine, Rex ætérnæ glóriæ.
|
Kezdet
℣. Istenem, ✠ jöjj segítségemre!
℟. Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Dicséret neked Urunk, örök dicsőség királya.
|
Psalmi {Psalmi et antiphonæ ex Psalterio secundum diem}
Ant. Beáti omnes * qui timent Dóminum. ‡
Psalmus 127 [1]
127:1 Beáti, omnes, qui timent Dóminum, * ‡ qui ámbulant in viis eius.
127:2 Labóres mánuum tuárum quia manducábis: * beátus es, et bene tibi erit.
127:3 Uxor tua sicut vitis abúndans, * in latéribus domus tuæ.
127:3 Fílii tui sicut novéllæ olivárum, * in circúitu mensæ tuæ.
127:4 Ecce, sic benedicétur homo, * qui timet Dóminum.
127:5 Benedícat tibi Dóminus ex Sion: * et vídeas bona Ierúsalem ómnibus diébus vitæ tuæ.
127:6 Et vídeas fílios filiórum tuórum, * pacem super Israël.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Beáti omnes qui timent Dóminum.
|
Zsoltárok {Psalms and antiphons a zsoltáros részből az adott napra}
Ant. Boldogok * akik félik az Urat.
Zsoltár 127 [1]
127:1 Boldogok mindnyájan, kik az Urat félik, * kik az ő utain járnak.
127:2 Mivel kezeid munkáját eszed, * boldog vagy, és jól lesz dolgod.
127:3 Feleséged, mint a termékeny szőlőtő, * házad falai között;
127:3 Fiaid, mint az olajfa sarjadékai * asztalod körül.
127:4 Íme így áldatik meg az ember, * ki az Urat féli.
127:5 Áldjon meg téged az Úr Sionból, * és lássad Jeruzsálem javait életed minden napjaiban;
127:6 és lássad fiaidnak fiait, * s a békességet Izraelen.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Boldogok akik félik az Urat.
|
Ant. Confundántur omnes * qui odérunt Sion.
Psalmus 128 [2]
128:1 Sæpe expugnavérunt me a iuventúte mea, * dicat nunc Israël.
128:2 Sæpe expugnavérunt me a iuventúte mea: * étenim non potuérunt mihi.
128:3 Supra dorsum meum fabricavérunt peccatóres: * prolongavérunt iniquitátem suam.
128:4 Dóminus iustus concídit cervíces peccatórum: * confundántur et convertántur retrórsum omnes, qui odérunt Sion.
128:6 Fiant sicut fænum tectórum: * quod priúsquam evellátur, exáruit:
128:7 De quo non implévit manum suam qui metit, * et sinum suum qui manípulos cólligit.
128:8 Et non dixérunt qui præteríbant: Benedíctio Dómini super vos: * benedíximus vobis in nómine Dómini.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Confundántur omnes qui odérunt Sion.
|
Ant. Valljanak szégyent * akik gyűlölik Siont.
Zsoltár 128 [2]
128:1 Gyakorta ostromlottak engem ifjúságomtól; * mondja meg most Izrael,
128:2 Gyakorta ostromoltak engem ifjúságomtól: * de semmit sem tehettek nekem.
128:3 Hátamon kovácsoltak a bűnösök, * sokáig űzték gonoszságukat;
128:4 De az igaz Úr megtöré a bűnösök nyakát. * Szégyenüljenek meg és hátráljanak mindnyájan, kik Siont gyűlölik.
128:6 Legyenek, mint a háztetők füve, * mely mielőtt kiszaggattatnék, elszárad;
128:7 Mellyel az arató nem tölti meg kezét, * sem ölét a kévekötő,
128:8 és hol nem mondják az átmenők: Az Úr áldása legyen rajtatok, * áldunk titeket az Úr nevében.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Valljanak szégyent akik gyűlölik Siont.
|
Ant. De profúndis * clamávi ad te, Dómine. ‡
Psalmus 129 [3]
129:1 De profúndis clamávi ad te, Dómine: * ‡ Dómine, exáudi vocem meam:
129:2 Fiant aures tuæ intendéntes, * in vocem deprecatiónis meæ.
129:3 Si iniquitátes observáveris, Dómine: * Dómine, quis sustinébit?
129:4 Quia apud te propitiátio est: * et propter legem tuam sustínui te, Dómine.
129:5 Sustínuit ánima mea in verbo eius: * sperávit ánima mea in Dómino.
129:6 A custódia matutína usque ad noctem: * speret Israël in Dómino.
129:7 Quia apud Dóminum misericórdia: * et copiósa apud eum redémptio.
129:8 Et ipse rédimet Israël, * ex ómnibus iniquitátibus eius.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. De profúndis clamávi ad te, Dómine.
|
Ant. A mélységből * kiáltok, Uram, hozzád.
Zsoltár 129 [3]
129:1 A mélységekből kiáltok, Uram, hozzád, * Uram, hallgasd meg az én szómat,
129:2 Legyenek füleid figyelmesek * az én könyörgésem szavára.
129:3 Ha a vétkeket figyelembe veszed, Uram, * Uram, ki állhat meg előtted?
129:4 De nálad vagyon a kegyelem, * és a te törvényedért reménylek benned, Uram.
129:5 Remél az én lelkem az ő igéjéért. * Az én lelkem az Úrban bízik.
129:6 A reggeli vigyázattól éjjelig * bízzék Izrael az Úrban;
129:7 Mert az Úrnál az irgalmasság, * és nála bőséges a megváltás.
129:8 És ő megszabadítja Izraelt * minden gonoszságából.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. A mélységből kiáltok, Uram, hozzád.
|
Ant. Dómine, * non est exaltátum cor meum. ‡
Psalmus 130 [4]
130:1 Dómine, non est exaltátum cor meum: * ‡ neque eláti sunt óculi mei.
130:1 Neque ambulávi in magnis: * neque in mirabílibus super me.
130:2 Si non humíliter sentiébam: * sed exaltávi ánimam meam:
130:2 Sicut ablactátus est super matre sua, * ita retribútio in ánima mea.
130:3 Speret Israël in Dómino, * ex hoc nunc et usque in sǽculum.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Dómine, non est exaltátum cor meum.
|
Ant. Uram * nem dölyfös a szívem.
Zsoltár 130 [4]
130:1 Uram, nem fuvalkodott föl az én szívem, * sem szemeim föl nem emelkedtek;
130:1 Sem nem jártam nagy * és fölöttem való csodálatos dolgokban.
130:2 Ha alázatosan nem gondolkodtam, * hanem fölmagasztaltam lelkemet,
130:2 Mint ki anyjától elválasztatott, * úgy legyen az én lelkemnek fizetése.
130:3 Bízzék Izrael az Úrban * mostantól és örökké.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Uram nem dölyfös a szívem,
|
Ant. Elégit Dóminus * Sion in habitatiónem sibi.
Psalmus 131 [5]
131:1 Meménto, Dómine, David, * et omnis mansuetúdinis eius:
131:2 Sicut iurávit Dómino, * votum vovit Deo Iacob:
131:3 Si introíero in tabernáculum domus meæ, * si ascéndero in lectum strati mei:
131:4 Si dédero somnum óculis meis, * et pálpebris meis dormitatiónem:
131:5 Et réquiem tempóribus meis: donec invéniam locum Dómino, * tabernáculum Deo Iacob.
131:6 Ecce, audívimus eam in Éphrata: * invénimus eam in campis silvæ.
131:7 Introíbimus in tabernáculum eius: * adorábimus in loco, ubi stetérunt pedes eius.
131:8 Surge, Dómine, in réquiem tuam, * tu et arca sanctificatiónis tuæ.
131:9 Sacerdótes tui induántur iustítiam: * et sancti tui exsúltent.
131:10 Propter David, servum tuum, * non avértas fáciem Christi tui.
131:11 Iurávit Dóminus David veritátem, et non frustrábitur eam: * De fructu ventris tui ponam super sedem tuam.
131:12 Si custodíerint fílii tui testaméntum meum, * et testimónia mea hæc, quæ docébo eos:
131:12 Et fílii eórum usque in sǽculum, * sedébunt super sedem tuam.
131:13 Quóniam elégit Dóminus Sion: * elégit eam in habitatiónem sibi.
131:14 Hæc réquies mea in sǽculum sǽculi: * hic habitábo quóniam elégi eam.
131:15 Víduam eius benedícens benedícam: * páuperes eius saturábo pánibus.
131:16 Sacerdótes eius índuam salutári: * et sancti eius exsultatióne exsultábunt.
131:17 Illuc prodúcam cornu David, * parávi lucérnam Christo meo.
131:18 Inimícos eius índuam confusióne: * super ipsum autem efflorébit sanctificátio mea.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Elégit Dóminus Sion in habitatiónem sibi.
|
Ant. Az Úr választotta Siont * lakóhelyéül.
Zsoltár 131 [5]
131:1 Emlékezzél meg, Uram, Dávidról * és minden tűréséről,
131:2 Amint megesküdött az Úrnak, * fogadást fogadott Jákob Istenének:
131:3 Nem megyek be házam hajlékába, * nem hágok föl nyoszolyám ágyára;
131:4 álmot nem engedek szemeimnek, * és szempilláimnak szunnyadást,
131:5 és nyugovást halántékaimnak: * míg helyet nem találok az Úrnak, hajlékot Jákob Istenének.
131:6 Íme hallottunk róla Efratában; * föltaláltuk azt az erdő mezején.
131:7 Menjünk be az ő hajlékába, * imádkozzunk ama helyen, hol az ő lábai állanak.
131:8 Kelj föl, Uram, a te nyughelyedre, * te, és a te szentelésed szekrénye.
131:9 Papjaid öltözzenek igazságba, * és a te szentjeid örvendezzenek.
131:10 Dávidért, a te szolgádért, * ne utáld meg a te fölkented orcáját.
131:11 Igazat esküdött az Úr Dávidnak, és ezt nem másítja meg: * Tested gyümölcséből ültetek a te székedre.
131:12 Ha fiaid megtartják szövetségemet, * és e bizonyságaimat, melyekre megtanítom őket:
131:12 Azok fiai is örökké * a te székeden fognak ülni.
131:13 Mert az Úr választotta Siont, * lakhelyül választotta azt magának.
131:14 Ez az én nyughelyem mindörökkön-örökké; * itt fogok lakni, mert ezt választottam.
131:15 Özvegyeit áldva áldom meg, * és szegényeit megelégítem kenyérrel;
131:16 Papjait felöltöztetem üdvösséggel, * és szentjei örvendve fognak örvendeni.
131:17 Ott növesztek szarvat Dávidnak, * szövétneket gyújtok az én fölkentemnek.
131:18 Ellenségeit gyalázatba öltöztetem, * őrajta pedig virágzani fog az én megszentelésem.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Az Úr választotta Siont lakóhelyéül.
|
Capitulum Hymnus Versus {ex Psalterio secundum diem}
Ier 11:20
Tu autem, Dómine Sábaoth, qui iúdicas iuste, et probas renes et corda, vídeam ultiónem tuam ex eis: tibi enim revelávi causam meam, Dómine, Deus meus.
℟. Deo grátias.
Hymnus
Vexílla Regis pródeunt;
Fulget Crucis mystérium,
Qua Vita mortem pértulit,
Et morte vitam prótulit.
Quæ, vulneráta lánceæ
Mucróne diro, críminum
Ut nos laváret sórdibus,
Manávit unda et sánguine.
Impléta sunt quæ cóncinit
David fidéli cármine,
Dicéndo natiónibus:
Regnávit a ligno Deus.
Arbor decóra et fúlgida,
Ornáta Régis púrpura,
Elécta digno stípite
Tam sancta membra tángere.
Beáta, cuius brácchiis
Prétium pepéndit sǽculi,
Statéra facta córporis,
Tulítque prædam tártari.
Sequens stropha dicitur flexis genibus.
O Crux, ave, spes única,
Hoc Passiónis témpore
Piis adáuge grátiam,
Reísque dele crímina.
Te, fons salútis, Trínitas,
Colláudet omnis spíritus:
Quibus Crucis victóriam
Largíris, adde prǽmium.
Amen.
℣. Éripe me, Dómine, ab hómine malo.
℟. A viro iníquo éripe me.
|
Olvasmány, himnusz, vers {a zsoltáros részből az adott napra}
Jer 11:20
Te pedig, seregek Ura! ki igazán itélsz, és vizsgálod a veséket és szíveket, hagyd látnom rajtok boszúállásodat; mert neked jelentettem ki ügyemet, Uram, Istenem.
℟. Istennek legyen hála.
Himnusz
Királyi zászló jár elől,
Keresztfa titka tündököl,
Melyen az élet halni szállt
S megtörte holta a halált.
Kegyetlen lándzsa verte át
Gonosz vasával oldalát.
S mely szennyet, vétket eltörölt:
Belőle víz és vér ömölt.
Az ősi jóslat itt betelt,
Mit a hű Dávid énekelt:
Az Úr, halljátok, nemzetek!
Kereszten trónol köztetek''
Rajtad tündöklik, drága fa,
Királyi vérnek bíbora.
Ő választott jeles faág,
Ki szent testét karoltad át!
Világ bűnének zálogát
Te hordoztad, te boldog ág.
Az ellenség gonosz fejét
Megváltónk rajtad zúzta szét.
Kereszt, üdvözlégy, egy remény,
A szenvedés ez ünnepén.
Kérünk, kegyelmet adj nekünk,
Add vétkünkért vezeklenünk.
Szentháromság, dicsérjenek,
Üdvösség kútja, mindenek.
Legyen győzelmünk, add meg ezt,
A diadalmas szent kereszt.
Ámen
℣. Ments meg elleneimtől, Istenem
℟. Védelmezz azoktól, akik fölkelnek ellenem
|
Canticum Magnificat {Antiphona ex Proprio de Tempore}
Ant. Ancílla dixit * Petro: Vere tu ex illis es: nam et loquéla tua maniféstum te facit.
Canticum B. Mariæ Virginis
Luc. 1:46-55
1:46 Magníficat ✠ * ánima mea Dóminum.
1:47 Et exsultávit spíritus meus: * in Deo, salutári meo.
1:48 Quia respéxit humilitátem ancíllæ suæ: * ecce enim ex hoc beátam me dicent omnes generatiónes.
1:49 Quia fecit mihi magna qui potens est: * et sanctum nomen eius.
1:50 Et misericórdia eius, a progénie in progénies: * timéntibus eum.
1:51 Fecit poténtiam in brácchio suo: * dispérsit supérbos mente cordis sui.
1:52 Depósuit poténtes de sede: * et exaltávit húmiles.
1:53 Esuriéntes implévit bonis: * et dívites dimísit inánes.
1:54 Suscépit Israël púerum suum: * recordátus misericórdiæ suæ.
1:55 Sicut locútus est ad patres nostros: * Ábraham, et sémini eius in sǽcula.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Ancílla dixit Petro: Vere tu ex illis es: nam et loquéla tua maniféstum te facit.
|
Magnificat kantikum {Antifóna az időszaki részből}
Ant. The handmaid said to Peter: * Surely thou also art one of them; for even thy speech doth discover thee.
A Boldogságos Szűz Mária éneke
Lk 1:46-55
1:46 Magasztalja ✠ * az én lelkem az Urat,
1:47 és örvendez lelkem * az én üdvözítő Istenemben.
1:48 Mert megtekintette szolgálójának alázatosságát; * íme mostantól boldognak hirdet engem minden nemzedék.
1:49 Mert nagy dolgokat cselekedett nekem a Hatalmas, * kinek szent az ő neve.
1:50 És az ő irgalmassága nemzedékről nemzedékre száll * az őt félőkön.
1:51 Hatalmas dolgot cselekedett az ő karjával, * elszélesztette a szívük szándékában kevélykedőket.
1:52 Levetette a hatalmasokat a fejedelmi székből, * és felmagasztalta az alázatosokat.
1:53 Az éhezőket betöltötte jókkal, * és a gazdagokat üresen bocsátá.
1:54 Oltalmába vette Izraelt, az ő szolgáját, * megemlékezvén irgalmasságáról;
1:55 Amint szólott atyáinknak, * Ábrahámnak és az ő ivadékának örökre.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. The handmaid said to Peter: Surely thou also art one of them; for even thy speech doth discover thee.
|
Preces Feriales {habentur}
Kýrie, eléison. Christe, eléison. Kýrie, eléison.
« Pater Noster » dicitur secreto usque ad « Et ne nos indúcas in tentatiónem: »
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum cotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
℣. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
℟. Sed líbera nos a malo.
℣. Ego dixi: Dómine, miserére mei.
℟. Sana ánimam meam quia peccávi tibi.
℣. Convértere, Dómine, úsquequo?
℟. Et deprecábilis esto super servos tuos.
℣. Fiat misericórdia tua, Dómine, super nos.
℟. Quemádmodum sperávimus in te.
℣. Sacerdótes tui induántur iustítiam.
℟. Et sancti tui exsúltent.
℣. Orémus pro beatíssimo Papa nostro N.
℟. Dóminus consérvet eum, et vivíficet eum, et beátum fáciat eum in terra, et non tradat eum in ánimam inimicórum eius.
℣. Orémus et pro Antístite nostro N.
℟. Stet et pascat in fortitúdine tua, Dómine, in sublimitáte nóminis tui.
Romæ præcedens Versus cum suo Responsorio omittitur; alibi vero ad litteram N. ab omnibus nomen diœcesani Episcopi exprimatur, Vacante Apostolica vel Episcopali Sede, alteruter vel uterque respectivus Versus cum suo Responsorio præteritur.
℣. Dómine, salvum fac regem.
℟. Et exáudi nos in die, qua invocavérimus te.
℣. Salvum fac pópulum tuum, Dómine, et bénedic hereditáti tuæ.
℟. Et rege eos, et extólle illos usque in ætérnum.
℣. Meménto Congregatiónis tuæ.
℟. Quam possedísti ab inítio.
℣. Fiat pax in virtúte tua.
℟. Et abundántia in túrribus tuis.
℣. Orémus pro benefactóribus nostris.
℟. Retribúere dignáre, Dómine, ómnibus, nobis bona faciéntibus propter nomen tuum, vitam ætérnam. Amen.
℣. Orémus pro fidélibus defúnctis.
℟. Réquiem ætérnam dona eis, Dómine, et lux perpétua lúceat eis.
℣. Requiéscant in pace.
℟. Amen.
℣. Pro frátribus nostris abséntibus.
℟. Salvos fac servos tuos, Deus meus, sperántes in te.
℣. Pro afflíctis et captívis.
℟. Líbera eos, Deus Israël, ex ómnibus tribulatiónibus suis.
℣. Mitte eis, Dómine, auxílium de sancto.
℟. Et de Sion tuére eos.
℣. Dómine, Deus virtútum, convérte nos.
℟. Et osténde fáciem tuam, et salvi érimus.
℣. Exsúrge, Christe, ádiuva nos.
℟. Et líbera nos propter nomen tuum.
℣. Dómine, exáudi oratiónem meam.
℟. Et clamor meus ad te véniat.
|
Hétköznapi könyörgések {van}
Uram, irgalmazz nekünk! Krisztus, kegyelmezz nekünk! Uram, irgalmazz nekünk!
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.
℣. És ne vígy minket kísértésbe,
℟. De szabadíts meg a gonosztól.
℣. Így szóltam: Uram, irgalmazz nekem.
℟. Gyógyítsd meg lelkemet, mert vétkeztem ellened.
℣. Fordulj vissza felém, Uram, meddig még?
℟. Légy kegyes a te szolgádhoz.
℣. Legyen irgalmad felettünk, Uram.
℟. Ahogy mi Tebenned bizakodunk.
℣. Papjaid öltözzenek igazságba.
℟. És szentjeid örvendezzenek.
℣. Imádkozzunk boldog hírű pápánkért N.-ért.
℟. Az Úr őrizze meg és éltesse őt, tegye boldoggá a földön, és ne adja őt ellenségei kezére.
℣. Imádkozzunk szolgádért, püspökünkért N.-ért.
℟. Tartson ki hűségben, és irányítson minket a te erőddel és a te Neved felségében.
In Rome, the preceding Versicle and its Response are omitted. Elsewhere, the name of the local Ordinary is inserted at the letter N. If the Holy See or the See of the local Bishop is vacant, the appropriate V. and R., either or both as the case may be, is omitted.
℣. Uram, őrizd meg vezetőinket.
℟. Figyelj ránk aznap, amikor hozzád fordulunk.
℣. Szabadítsd meg népedet Urunk, és áldd meg a te örökségedet.
℟. Kormányozd és emeld fel őket mindörökké.
℣. Emlékezz meg, Uram, a te gyülekezetedről.
℟. Akik kezdettől fogva a tieid voltak.
℣. Legyen békesség a te akaratod szerint.
℟. És bőség a te erősségeidben.
℣. Imádkozzunk jótevőinkért.
℟. Az Úr fizesse vissza minden jó cselekedetüket, a Te nevedért mindörökre. Ámen.
℣. Imádkozzunk az elhunyt hívekért.
℟. Adj, Uram, örök nyugodalmat nekik, és az örök világosság fényeskedjék nekik.
℣. Nyugodjanak békében.
℟. Ámen.
℣. Imádkozzunk távollévő testvéreinkért.
℟. Szabadítsd meg szolgáidat, Istenünk, akik benned bíznak.
℣. Imádkozzunk az elnyomottakért és bebörtönzöttekért.
℟. Mentsd meg őket, Izrael Istene, minden nyomorúságukban.
℣. Küldj nekik segítséget szentélyedből.
℟. És Sionból irányítsd őket.
℣. Urunk, erős Isten, fordulj hozzánk.
℟. Mutasd meg arcodat, és megszabadulunk.
℣. Kelj fel, Krisztus, segítségünkre.
℟. És szabadíts meg szent Nevedért.
℣. Uram, hallgasd meg könyörgésünket.
℟. És kiáltásunk jusson elődbe.
|
Oratio {ex Proprio de Tempore}
secunda 'Domine, exaudi' omittitur
Orémus.
Réspice, quǽsumus, Dómine, super hanc famíliam tuam, pro qua Dóminus noster Iesus Christus non dubitávit mánibus tradi nocéntium, et crucis subíre torméntum:
Qui tecum vivit et regnat in unitáte Spíritus Sancti, Deus, per ómnia sǽcula sæculórum.
℟. Amen.
|
Könyörgés {az időszaki részből}
hagyd ki a második 'Uram, hallgasd meg könyörgésemet'
Könyörögjünk.
O Lord, we beseech Thee, behold this Thy family, for which our Lord Jesus Christ was contented to be betrayed, and given up into the hands of wicked men, and to suffer death upon the Cross.
Aki veled és a Szentlélekkel együtt él és uralkodik, Isten, mindörökkön-örökké.
℟. Ámen.
|
Conclusio
℣. Dómine, exáudi oratiónem meam.
℟. Et clamor meus ad te véniat.
℣. Benedicámus Dómino.
℟. Deo grátias.
℣. Fidélium ánimæ per misericórdiam Dei requiéscant in pace.
℟. Amen.
|
Befejezés
℣. Uram, hallgasd meg könyörgésemet.
℟. És kiáltásom jusson elődbe.
℣. Áldjuk az Urat.
℟. Istennek legyen hála.
℣. A megholt hívek lelkei Isten irgalmasságából nyugodjanak békességben.
℟. Ámen.
|